Testünk kémiája és az Angyal
2009 október 20. | Szerző: LightBlue |
Mindig csodálkozom, hogy ha illatokról van szó, mindig felkavarognak az érzelmek, imádat és útálat, szeretet és hányinger. Imádott és gyűlölt rózsák, mósuszok, szantálok, aldehidek, jázminok, jönnek a jelzők: WC-illatosító, cukorszirup, büdös stb. Pedig hozzászokhattunk már, mások vagyunk, máshogy működnek rajtunk az illatok, a színek, a formák. És még változunk is. Amit 20 évesen imádtunk, azt már 10-20 év múlva még véletlenül sem használnánk, és amit nyanyásnak éreztünk még pár éve, az a szívünk csücske lesz.
Gyakran, amikor olvasok parfümökről rajongó kommenteket (mostanában már nem nagyon fordult elő velem), lelkesen beszereztem mintát belőle, vagy írtam kis listákat, és bevetettem magam egy nagyobb parfümériába, és lelkesen rohangáltam a kis illatolós csíkjaimmal. Sőt, telepakoltam ezekkel a csíkokkal a táskámat. Egy idő után már foglalmam sem volt, hogy melyik az, amelyinek olyan semmilyen, és melyik az a parfüm, aminek pár nap után is isteni illata van. De hát kérem, ez a szenvedély.
Így van ez rendjén.
Volt olyan parfüm, amire nagyon sok évet vártam, hogy megengedhessem egyszer majd magamnak. Csodának éreztem, amikor Londonban élő barátnőmön éreztem. Természetesen akkor még nem volt itthon kapható. Nem nehéz kitalálni, ez volt az Angel.
Óriási szenzáció volt 1992-ben az Angel. Teljesen más, teljesen meghökkentő, felkavaró, illatforradalom a javából. És eljött az úgynevezett gourmand illatok időszámítása. Előkerült összetevőként a csokoládé, karamell, a vattacukor. Új időszámítás kezdődött. A képet is azért választottam, mert egy magyar modell szerepel rajta.
- fej: sárgadinnye, kókusz, mandarin, jázmin, bergamot, vattacukor
- szív: méz, feketeszeder, szilva, orchidea, sárgabarack, őszibarack, jázmin, rózsa, ribizli, gyöngyvirág
- alap: csokoládé, vanília, tonkabab, ámbra, pacsuli, mósusz, karamel


Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: