A valódi armani nő: Gio

Még megboldogult diákéveim alatt vettem egy 30 ml-es Giot. Eszméletlenül tartós volt, nagyon keveset használtam belőle, és nagyon szerettem. Világéletemben szerettem a karakteres illatokat, bár a mostani nózimmal már túl édes lenne nekem. Amikor arra gondolok, hogy milyen egy igazi olasz nő, akkor azt ilyen édes, szexis illattal képzelem el, nagyon nőies, de olaszos temperamentummal feltűnően öltözve. Mármint amilyenek a nők Olaszországban. Hát, nem szürke egerek, az aztán biztos.

Érzéki, harapnivaló édes gyümölcsökkel indít, nekem a virágok annyira nem dominánsak,  pedig ott tolonganak, csak emlékezetemben az édesség és az orientálisság dominál: a vanília, a szantál és az ámbra.

• fejillat: piros rózsa, szicíliai mandarin, őszibarack, rózsafa, jázmin, bergamot, jácint

• szív: gardénia, tubarózsa, szegfű, írisz, narancsvirág, cassia, orrisz gyökér, fehér virágok, gyöngyvirág, mirrha, narancsvirág, ylang-ylang, szekfüszeg,

• alap: vanília, szantál, ámbra, mósusz, cédrus, méz

Az alapkoncepció az volt ennél az illatnál, hogy testesítse meg az Armani nőt. Szerintem az olasz nőt is sikerült.

Nekem nagyon furcsa, hogy jön egy trend, és mondjuk nem egy ilyen illatot vesznek elő, és dolgozzák át, hanem egy teljesen újat kreálnak. Amikor bejöttek a vattacukor illatok, mennyivel egyszerűbb lett volna mondjuk a Giót, és legalább lett volna azért benne egy kis rafináltság is. Lehet, hogy az Aqua di Gio miatt már nem merték… Tényleg, azt az illatot nem is ismerem… és egyébként, nagyon sok illatot nem ismerek. Miért is könnyebb az újakat hajkurászni, amikor ottvan még nagyon sok klassz illat, ami időközben lemaradt. A jövő héten ezekből fogok választani.