Aldehidek és a napsütötte Szicília

2009 november 1. | Szerző: LightBlue |

 orientális-virág, 2003. fenébe ismét a kategóriákkal!

Szerelem volt első látásra. Szerelem abból a beteljesületlen fajtából. Orrom rátapadva a kezemre… Előre látóan oda kentem a kis mintából, amit bármikor könnyen megorrolhatok…

Aztán nem is tudom, miért nem lett folytatása. Talán mert az ilyen boldog-ságillatokhoz alkalom és élethelyzet kell. Mert akkoriban teszterekben gondolkodtam, és 100 ml-t eltúlzott mennyiségnek tartottam. Igazából ez az illat sem akkor, sem most nem divatos. Kicsit talán a fejillat is sok, édes-napos: a lonc édes méhecskevonzó kipárolgása és a banán számomra tüzes, szenve-délyes berobbanás az életembe. Olyan olaszos temperamentumú kezdés. Furcsa, hogy nekem ez az illat a nyár, a mediterrán föld és a napsütés, mégis, bármikor viselném, kivéve nyáron. Talán ezért is volt olyan visszafogott vissz-hangja, pedig Monica Belucci csodás választás volt az illat arcának. (sicc) Ritkán használnám, de bármikor tudok róla áradozni és vágyakozni. Ellentmondó illat: egyszerre mediterrán, déli, napos és nehéz illat. Hát nem is meglepő, de újra itt vannak az aldehidek, amire mindig gyanakodhatunk, ha testes-virágos illattal találkozunk. De itt is szeretem az aldehideket. És szeretem, hogy nem egy tucatillat, nem egy divatillat, ráadásul olyan összetevőkkel, amik nem annyira átlagosak: banán, mogyoró, jácint… És imádom, hogy rögtön érzem a szantált is. A leszáradása számomra egy ilyen intro után túl visszafogott, de lehet, hogy mások pont ezt szeretik benne…

• Fej: lonc,
  banán, bergamot, narancsvirág
• Szív: mogyoró,
  jácint, fekete rózsa, jázmin, hibiszkusz
• Alap: mósusz,
  szantál, Heliotrope